News

























































































Ádám Christopher - Szentesi Zöldi László

A közel-keleti háború és a sajtó

Pengeváltás arról, hogy van-e, s ha igen, mi a helyes jobboldali álláspont a libanoni konfliktus ügyében

Magyar Nemzet, 2006. augusztus 4. (19. oldal)

Immár két hete tart a háború Izrael és a Hezbollah között. Ahogy a civil áldozatok száma növekszik, és ahogy reménytelenné válik az ENSZ által támogatott gyors tûzszünet, különös jelenség tanúi lehetnek azok, akik hazai és külföldi konzervatív sajtóorgánumokat olvasnak. Nem kell mást tenni, mint összehasonlítani a Magyar Nemzetben közzétett publicisztikákat a nyugati világban publikált jobbközép lapokkal, és az olvasó számára azonnal egyértelmûvé válik, hogy Magyarország második legnagyobb napilapja meglehetõsen más véleményeknek ad hangot, mint a hagyományosan Izrael-párti nyugati, jobboldali sajtó.

Jó példa az Izrael elleni elfogultságra Szentesi Zöldi László Kit képvisel Eörsi Mátyás? címû írása, melyben hevesen bírálta a szabad demokrata politikust, aki európai újságírókkal megosztotta azon meggyzõdését, miszerint a Hezbollah kezdte el a legújabb háborút. Eörsi nem mondott semmi eget rengetõt, hiszen a nyugati újságok és politikusok túlnyomó többsége is belátja, hogy a Hezbollah provokálta Izraelt. Az viszont már vitatható, hogy az izraeli válasz túlkapás-e, vagy sem. De mindenképpen érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy melyik ország tûrné el hoszszú távon, hogy ha egy szomszéd országból paramilitáris alakulatok rendszeresen lőnek rakétákat a határ túlsó oldalára. Hogyha például egyszer egy Magyarországgal szomszédos országban m?ködne egy szélsõséges, magyarellenes, harcias szervezet (amely ráadásul a törvényhozásban és az adott kormányban is képviselteti magát), és éveken keresztül rakétatámadásokat intézne a határhoz közeli magyarországi városok és vidékek ellen, akkor vajon milyen publicisztikák jelennének meg a második legnagyobb magyar napilap oldalain?

Izrael 2000-ben vonult ki Libanonból, és az akkori vezetés úgy gondolta, hogy cserében biztonságosabb, rakétatámadásoktól mentes jövõ elé nézhet az észak-izraeli lakosság. Amikor két héttel ezelõtt a Hezbollah harcosai behatoltak Izrael területére, és elraboltak két izraeli katonát, mindenki számára bebizonyosodott: a megszállt területekrõl való kivonulással fémjelzett izraeli stratégia hibás, ugyanis aligha lehet azt elvárni, hogy a demokráciát, a törvényességet és a diplomáciát nem tisztelõ iszlamista terrorszervezetek szavahihetõ békepartnerré válhatnak egyik napról a másikra. Érthetõ, hogyha Szentesi Zöldi László gyászolja a háború libanoni áldozatait. De hol vannak a vérzõ szívek, amikor a Hezbollah naponta több tucat rakétát lő izraeli célpontokra, fittyet hányva a civilekre és az emberéletre? A nyugati konzervatívok jól teszik, hogy a Közép-Kelet egyedüli nyugati demokráciája mellett törnek lándzsát, és ellenben a kontinentális Európa egyes politikusaival és publicistáival, nem hajlandók a radikális muzulmánok és az iszlamista terroristák retorikájának és propagandájának patetikus európai visszhangjaivá válni.

Természetesen kívánatosak lennének az árnyalt publicisztikák, és sajnos a nyugati jobboldali sajtó nem mindig tesz ennek eleget. De ettől függetlenül a magyar jobboldali médiának is ebben a gondolatvilágban lenne a helye. Arra kérdésre pedig, hogy miért van ekkora szakadék a magyar jobboldal és a nyugati konzervatívok között, amikor Izraelrõl van szó, csak akkor találnánk választ, ha az érintett közírók is õszintén foglalkoznának ezzel a kérdéssel és elfogultságuk mélyebb okaival.

Ádám Christopher,
az ottawai egyetem történelem tanszékének tanársegédje és PhD-kandidátusa

Mindenekelõtt sajnálatos, hogy Ádám Christopher ideológiai különbségek alapján osztályozza a sajtótermékeket. Nem gondolhatja komolyan, hogy egy önálló gondolkodásra képes újságíró véleményalkotását döntõen befolyásolja, mit mond ez vagy az a jobboldali, baloldali orgánum. Engem legalábbis egyáltalán nem érdekel. Ráadásul a „hagyományosan Izrael-párti nyugati, jobboldali sajtó” kitétele méretes csúsztatás, bõséggel idézhetnénk jobboldali brit, amerikai, francia publicistákat, akik kritikusan szemlélik Libanon megtámadását. Baloldali is akad jócskán, de róluk egy szó se essék, hiszen Ádám Christopher vélhetõleg a kezébe se vesz az általa önkényesen kijelölt centrumtól szélre es? lapokat (mi igen, õket is olvassuk).

Változatlanul fenntartom azt a véleményemet, hogy ezt a háborút Izrael indította, sõt a nemzetközi jogi normákat felrúgva szisztematikusan szétrombolja egy szomszédos ország infrastruktúráját.

Nem tudom, járt-e már háborús területen olvasónk. Én több ízben is, a volt Jugoszláviától Észak-Írországon át Irakig láttam lerombolt városokat, gyászoló családokat, reménytelenségtől sújtott embereket. Mindaz, amit Christopher úr a szememre hány iszlamista terrorista retorikáról, szakadékokról meg árnyalt publicisztikákról, merõben különbözik a való élettõl. Libanonban ugyanis háború folyik, életre-halálra. Mi ezzel kívánunk foglalkozni, nem pedig jól fésült közhelyekkel.

Eörsi Mátyásról csak annyit, hogy e sorok írásakor még mindig nem világos, magánvéleményét miért sugalmazta hivatalos álláspontként. Ádám Christopher ne rajtam kérje számon a szabad demokrata politikus pártos nyilatkozatát, a libanoni nagykövetet mélyen sértõ kijelentéseit.

Még egy apróság. Engedje meg, hogy Dávid és Góliát esetére emlékeztessem. Vagy arra, amit annak idején a kommunisták tanítottak az iskolában: 1939 végén Finnország támadta meg a Szovjetuniót. A gleiwitzi német rádióadó elleni (ön)támadás részletei szintén ismeretesek. Ha ön valóban elhiszi, hogy egy ország háborút indít két elfogott katona miatt, akkor a bohózat szintjére süllyeszti a nemzetközi kapcsolatokat. Ha megelégszik a hivatalos izraeli verzióval, lelke rajta, de engedje meg, hogy a magam részérõl ne szeressem az átlátszó provokációkat.

Szentesi Zöldi László